Angry Birds
Akartam hozni egy verset, ami feldobja az estét.
Rímel, meg tartalmas, meg minden – és persze vicces is, hogy szeressék,
pontosabban: szeressétek.
Hogy ha már létünk úgyis sivár
majd én, mint egy túlbuzgó séf, aki nem csak a cetből, de Jónásból is szusit csinál,
elmondok mindent, ahogy kell.
De úgy, mintha egyenesen a Koránból olvasnám. Vagy beférne a Tórába.
Mert bár imádom, én nem vagyok becserélhető Kőhalmi Zoltánra.
…én az leszek aki belecsap, és szétszaggat hatból tíz húrt,
rezzenetlen arccal, mint egy Clint Eastwood.
Így terveztem. Meg azt, hogy a feszültségről szól majd. Mármint a vers.
A feszültségről, amitől nem tudsz aludni. Mert még a cigid dobozán is egy hulla van.
Alatta meg egy fekete felirat: Pécsi Dohánygyár zrt. took a photo with Instagram.
A feszültségről, ami mint egy tévedésből a gyomrodra tett peacemaker, csak küldi a jelet.
És mindenben ott van. A szerelmedben, aki hajnali 1kor felhív zokogva,
hogy tejbegrízt eszik és épp most, épp erről jutott eszébe, hogy nem bírja tovább.
Te meg beszélgetni próbálsz: hogy érted azt, hogy menjek a faszomba?
És a barátaidban. Hogy miért állnak veled szóba egyáltalán,
mikor néha még saját magadat is irritálod.
Meg abban is, hogy te miért állsz szóba olyanokkal, akik elárasztanak
azzal, h egy kvíz szerint Pokemonnak kéne lenniük.
Azért, hogy összekoldulj egy pár piti lájkot?
Meg hogy elég jó vagy-e. Mert ugye itt nyilván mindenki tehetségesebb nálad…
Pontosabban dehogy. Hát mind tehetségtelen barom. És e két pont között ingázol.
Hogy mondani kell, vagy jobb, ha kuss van.
Hogy meddig fogsz még tetszelegni ebben a „mindenkinél kisebb”-ségi komplexusban.
A feszültségről, hogy annyi a jövőképed, hogy életvitelszerűen
várod a hétvégét, bár azt se tudod minek,
és azt nevezed szabadságnak, hogy begandzsázol,
aztán jengázol egyet péntek éjjel erkölcsileg.
Erről szólt volna a vers. Ez a feszültség.
A mértéktelen hülyeségért osztott kossuth díjak.
A radióaktivra hugyozott kapualjak. Az olcsó megoldások nyakig érő, híg leve.
Ez a Budapest nevű gyanus anyajegy, amibe nem tudni, mikor halsz bele.
A havi 47 ezer. A fekete Audi – konvoj. A nyeregben hátrafelé cigányozó
meg zsidozó hazafiak, akik készséggel megmondják, mit gondolj.
Az iPhone 5höz imádkozó konzumzombik, a limóból rád integető Cristofel, (megtörtént)
a nőjét túl hangosan rommá baszó szomszéd, meg a boltban belédkönyöklő nagymuter.
A csajodat ölelgető lárvaszerű expasija. A telefonodat összerakó kínai kislány pink masnija.
A járdán illegalitásban meghaló koldus és a mellette műszemüvegben elsétáló hipster.
Egy civilizációellenes civilizáció.
Erről a feszültségről akartam. Vagy talán csak ennyit:
te, egy ekkora kibaszott cirkusz közepén hogy lehetsz mégis ennyire egyedül?
De aztán úgy döntöttem, hogy inkább nem mondok semmit.
konyves.blog.hu
simonmarton.wordpress.com
